A kerékpárutak környezeti hatásai margójára


Mostanában egyre gyakrabban felmerül bicajos körökben a külvárosi erdők, patakok menti kerékpárutak építése pro és kontra, mint például a Szilas-patak, Rákos-patak esetén. Igyekeztem részletesen kifejteni a saját véleményemet.

Sok vita zajlik mostanában arról, hogy a bicikliút miként hat a környezetre. Engedhetjük-e, hogy károsítsa a környezetét, vagy mindenképp gátoljuk meg a megépülését, ha zöld területet érint?
Egy dolgot azonban úgy érzem, mindig elfelejtünk. Miként hat a bicikliút az adott erdő társadalmi megbecsülésére, hosszú távon a sorsára?

Ha bármikor elbicajozok egy Pest környéki erdőbe (én általában XVII., XVI., XV. kerületben szoktam), pár tíz emberen kívül nem látok túl nagy tömegeket. Pár kutyasétáltató, pár olyan bicajos mint én, plusz még néhány futó és semmi több. Holott több tízezren laknak a környékén, mégsem ismerik a közvetlen környezetükben lévő zöld területet, és utaznak akár órákat a Budai hegyekbe vagy messzebbre.

Sokan lelkiismereti kérdést csinálunk egy pár méter széles bicikliútból, azonban nem vesszük észre, hogy ennél sokkal rosszabb irányba halad ezen zöld területek sorsa. Pár példa rá:

Tavaly épült meg a Rákospalotai határút melletti bekötőút, ami egy jókora erdős részt irtott ki, pár méterre egy másik úttól. Másik példa az Ázsia Center, amit elég megnézni Google Maps-en, hogy belássuk, az sem a prérire épült. Továbbá mind a Szilas-, mind a Rákos-patak mentén olyan ipari parkok tömkelege létesülhet, ami hosszú távon esélyes, hogy nem hagy túl sok élővilágot ezekben a vizekben. Ezt fokozza, hogy a Külső Keleti Körút (KKK) esetleges nyomvonala is ezeket a területeket érinti.

Amikor ezek épültek, kevesen emelték föl a szavukat, hogy talán nem kellene. Vajon miért?
Tapasztalom, hogy ezek az erdők az elmúlt évtizedekben elgettósodtak. Hajléktalanok lakják kutyáikkal (habár egyes részekről tavaly ősszel kiköltöztették őket), szemétlerakók lettek, és mindennek mondhatók, csak szép kirándulóerdőknek nem (kivétel tapasztalatom szerint a Naplás-tó). Nem csodálom, ha a kisgyermekes családok nem szívesen mennek ki hétvégenként sétálni, piknikezni, játszani, stb.
Ezek a területek tehát a mai formájukban nem válnak értékké a többség szemében, így ha jön egy pénzes befektető vagy egy sokadik bekötőút, ami majd „megoldja” a közlekedési gondokat, mindenki pezsgőt bont, mert holnaptól lesz hol vásárolni és közlekedni. Így elég egyértelmű a sorsuk.

Talán érdemesebb lenne néhol engedni a bicikliutaknak, valamint tűzrakó helyeknek, esőházaknak, hiszen ezáltal tömegek szerethetnék meg ezeket a területeket, és esetleg beépítésükre is kisebb lenne az esély. Egy dolgot tartok még fontosnak: a természeti értékek miatt fokozottan védendő területeket csak minimálisan háborgassuk.
Azonban ennek eldöntése már nem a biciklisek dolga lenne, hanem a szakembereké és a területet gondozó erdészeté.

A cikket eredetileg a Criticalmass.hu-ra írtam.