[Közlekedj okosan!] Miért NE járdázz?

„Jaj kisfiam, ugye a járdán mész?" - riadt fel anyukám, mikor tizenévesen, valamikor a gimis éveim alatt kitaláltam, hogy a környéken biciklivel fogok mászkálni. Mint minden anya, ő is féltett, igaz, félelme tévhiten nyugodott. Kérését rövid ideig betartottam: a forgalmasabb utcákon nem az autóúton, hanem az autómentes, forgalomtól elkülönített, „biztonságos" járdán tekertem. Majd miután meguntam a gyalogosok közti életveszélyes szlalomozást - ezzel együtt a lassú haladást is - kimerészkedtem a forgalomba, és láss csodát, még élek. A továbbiakban egy nagyon aktuális probléma, a járdán közlekedés veszélyeit vesézzük ki.

Járdázó úriember Cinkotán
  
Ez legalább 10 éve történt, azóta Budapesten robbanásszerűen megnőtt a kerékpárral közlekedők száma. Ezzel együtt – sajnos – a járdázók száma is, amelyet nap mint nap tapasztalok itthon, a XVI. kerületben. Nem viccelek, ma már szinte nincs olyan alkalom, amikor gyalogosként vagy kutyát sétáltatva ne néznék ki előbb túlzott óvatossággal a sarkon, mielőtt kifordulnék például az Újszász utcára, vagy kilépnék a kapun. Időnként egyes „BMX banditák” a járdát a Hungaroringgel tévesztik össze és százzal tépnek, de mindennapos esemény, hogy idős bácsik, gyerekek, tinik, de felnőtt férfiak is természetes magabiztossággal a járdán szlalomoznak.
De miről is van szó? Járdázó alatt a rutinszerűen a járdán közlekedő, túlnyomórészt kezdő kerékpárosokat értem. Miért baj, ha a kerékpárosok a járdán közlekednek?

Járdázó az Újszász utcán

Ez a fickó - bár a képen nem nagyon látszik -, igazi extrém mutatvánnyal növelte a balesetveszélyt: járdán szlalomozás közben mobilozott.


Először is vegyük végig, mi készteti a kerékpárosokat a járdán közlekedésre. Talán a leggyakoribb ok, hogy félnek a forgalomban közlekedni. Számtalan kerékpáros, aki először ül nyeregbe városi környezetben, megijed az autóktól. Sokan úgy gondolják, mi sem lehet veszélyesebb, mint az ezerrel száguldozó, agresszív autósok mellett biciklizni, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy kerékpárosokat kelljen kerülgetniük. Attól fél, hogy rosszul, kis ívben előzik, leszorítják, elütik, de ha megússza ép bőrrel, akkor is biztos ledudálják vagy odakiabálnak neki. Sőt, alig van bicikliút… Akkor hát marad a járda, ott biztonságban lesz, amíg le nem kanyarodik egy kis forgalmú utcába.

A másik ok a kerékpáros infrastruktúra tervezésének szemléletében keresendő, abban a torz szemléletben, amely a járdára száműzte a kerékpárosokat, és amely a budapesti „kerékpáros fejlesztéseket” is jellemezte az elmúlt mintegy húsz évben. Az utóbbi egy-két évet kivéve Budapesten a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése nem jelentett mást, mint azt, hogy sárga festéket kentek a járdára, és kitáblázták, hogy mostantól ez itt bicikliút. Mi több, a kerékpárutat járhatóvá tették gyalogosok számára is, és megszületett az osztatlan gyalog- és kerékpárutak lidércnyomásos budapesti rémuralma. Addig, amíg naponta két-három kóbor kerékpáros bóklászik ezeken az utakon, valószínűleg nincs is probléma, viszont amint a városi kerékpározás tömegessé válik, akkor valósulnak meg az olyan rémálmok, amelyeket ma a budai rakparton tapasztalhatunk.

A kerékpárosokat sosem szerencsés összeereszteni a gyalogosforgalommal, mert az mindig konfliktust szül – különösen sűrűn lakott városi környezetben, ahol rengeteg a gyalogos és egy halom kereszteződésen kell átkelnünk. A torz, gyalogkerékpárutakat erőltető szemlélet azonban „kétkerekű gyalogossá” degradálta a kerékpárost, és elkülönítették a forgalomtól – a kerékpáros viszont a gyakorlatban továbbra is járművezető maradt.
Ezek után mi jogon várjuk el a kerékpárosok tömegétől, hogy ne a járdán, hanem a KRESZ szabályai szerint, a forgalommal együtt közlekedjenek, amikor eleve a gyalogosforgalom kárára, a járdán fut a kerékpárutak zöme, ráadásul két irányban, így a járdázók nagy része a rossz irányban tekerésre is rászokik.

Járdázók és geistfahrer-ek


Lássuk tehát, mely nyomós indokok szólnak a járdázás ellen:


  
A járdázás rendkívül balesetveszélyes! Köszönet a CM feliratozó csapatának.

A járdázás balesetveszélyes, mert a kereszteződéseknél szinte láthatatlanul vágódsz ki az autók elé. A kerékpáros balesetek túlnyomó része akkor következik be, ha a kerékpáros nem látható (pl. hiányos világítás vagy holttérben tartózkodás). Az autósok nem számítanak arra, hogy a beláthatatlan járdáról, hirtelen a semmiből egy kerékpáros hajt ki eléjük (és ez nem is várható el tőlük!), ezzel tehát pont a balesetrizikót növeled.


Vigyázz! Ha a járdán suhansz, könnyen holttérbe kerülhetsz!

A járda a gyalogosoké. Azzal, hogy a járdán közlekedsz, zavarod a gyalogos­forgalmat. Ugye gyalogosként – például babakocsit tolva – te se szeretnéd, ha a jóval gyorsabb biciklisek kerülgetnének folyton?

Egy kicsit szájbarágósabb, de nagyon szemléletes videó Chicagoból

Ezeken felül a járdán biciklizés még szabálytalan is, a KRESZ tiltja.

Utóbbihoz engedjetek meg egy fontos megjegyzést, ugyanis a KRESZ bizonyos esetekben engedélyezi a járdán kerékpározást, ezek a következők:

"Lakott területen lévő olyan úton, amelyen az úttest kerékpár-közlekedésre alkalmatlan, kerékpárral a gyalogosforgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10km/h sebességgel a járdán is szabad közlekedni." Továbbá: "Ha 12. életévét be nem töltött gyermekével kerékpározik, s nem tudja elkerülni, hogy főútvonalon is haladjanak, ott a gyermek a gyalogosforgalom zavarása nélkül, legfeljebb 10km/h sebességgel a járdán is közlekedhet."


Ez utóbbi teljesen érthető, abból még senkinek sem lesz nagyobb baja, ha egy kisgyerek biciklin nézelődve ráhajt a lábunkra, egyúttal általában szülői rosszallás szokta tudatni a gyerekkel, hogy túlságosan szórakozott volt. :-) De ha felnőttekről van szó, akkor sem tragédia, ha például valamilyen akadályt a járda felől kerülünk ki (hiszen a kerékpár leg­nagyobb előnye az autóval szemben a rugalmasság). Ha otthon kijövök a kapun, és rögtön a mellettünk lévő kisutcába akarok lefordulni, akkor van, hogy nem megyek rá a főútra, hanem azt a pár métert legurulom lassan a járdán, ügyelve a gyalogosokra. Nem is ezzel van a probléma, hanem a rossz beidegződésekkel.

Ahhoz, hogy csökkenjen a járdázók száma, a közlekedési döntéshozóknak arra kell törekedniük, hogy szeparált kerékpárutak helyett minél jobban a forgalomba integrálják a kerékpáros közlekedést kerékpársávok, nyomvonalak festésével (erre egyre több példa adódik a belvárosban hál’ Istennek), de sokkal lényegesebb, hogy a kerékpárral közlekedők belássák a fenti érveket, és elfelejtsék a tévhiteket.

Ha eddig féltél a forgalomban tekerni, és azért haladtál a járdán, lásd be, hogy félelmed alaptalan volt, mert a járdázás sokkal veszélyesebb. Ha bizonytalan vagy, kérd meg egy tapasztaltabb kerékpáros barátodat, hogy biciklizzetek együtt, találjatok ki együtt útvonalakat. Többen biciklizni szórakoztató, és hamarabb hozzászoksz a forgalomhoz. De az MK bebiciklizés kezdeményezését vagy a szeptemberi együtt közlekedős Critical Mass-t is pont erre találták ki.
Ha pedig nem az autóktól való félelem vezérelt a járdára, hanem úgy hitted, a kerékpár a járdára való, mostantól tekints magadra járművezetőként, és ne kétkerekű gyalogosként. A kerékpározás nem a gyaloglás alternatív, gyorsabb változata, hanem járművezetés, és a jármű az útra való. A járda a gyalogosoké, ne zavard őket! Te se örülnél neki, ha gyaloglás közben biciklisek tömege próbálna elütni!

Ha mindezek tudatában mégis a járdára kényszerülünk, viselkedjünk vendégként: ne száguldozzunk, ne szlalomozzunk! Lassítsunk le, törekedjünk arra, hogy ne akadályozzuk és ne veszélyeztessük a gyalogosokat a közlekedésben! Különösen ügyeljünk az autókra a kereszteződéseknél, és a lehető leghamarabb térjünk vissza az útra!

Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor dicséretet érdemelsz :), azonban fontosnak tartom, hogy minél hatékonyabban felhívjuk a figyelmet erre a komplex problémára.